Teatrotrotro

Anyunak tegnap is meséltem a színjátszóról, mire megjegyezte:

- Nagyon szereted ezt a színjátszót, ugye?
Igen. Nem tudom, pontosan mikor és hogyan vált lételememmé, de most elképzelni sem tudom, milyen lesz, ha már nem csinálhatom, hogy mekkora űrt hagy majd. Lassan már a tagoktól függetlenül is imádom az egészet. Nagyon jó... a péntek délután négytől már a következő csütörtököt várom, hogy újra próbálhassunk. A próbákon is sok időt ölök bele... nem mintha feltétlenül szükséges lenne, de értelmet ad egy-egy lusta napnak.
Sok barátot köszönhetek a mostmár lassan négy év színjátszónak, talán ez tart itt, meg a hangulat, ami úgy tűnik, Crist is megával ragadta. Pár héttel ezelőttig nem jött próbákra, és azt mondta, hogy nem is fog, most meg már ott tartunk, hogy képes egy órát várni csütörtökön csak a próbára, fél 6ig bent maradni emiatt a suliban, de a legmeglepőbb az volt, amit Tüdő mesélt: állítólag Gábor, azon gondolkodik, hogy kilép. De akkor Barni is kilép, jegyezte meg Cris. Ebben ugyebár nincs semmi furcsa... csak Tüdő világított rá, hogy igenám, de kilép a két barátja, egyedül marad fiú, de eszébe sem jut neki is kilépni, pedig egyikünk sem lepődött volna meg, ha ő ment volna elsőként. De nem, ő úgy tűnik, ráérzett:)
És kedd reggel 8ra megyek be Károlyiba táncból korrepetálni Barbit, és itthon tanulgatom a szövegem, és szeretném tudni, mi lesz a jelmez, és szeretnék már hallani a fesztiválos csoportomról... jajj, nagyon lelkes vagyok. Csak lenne már csütörtök délután 3.