Csak úgy...

Most igazából csak azért írok, hogy írjak. Csak mert hihetetlenül feleslegesnek érzem magam. Most először érzem át, hogy a világ tényleg egyetlen pillanatra sem állna meg, ha eltűnnék, ha meghalnék. Ez természetes, de azért rossz. És túlságosan ragaszkodom Titihez, ez is rossz. Egy hete ki sem mozdultam, ez is rossz. Még mindig szarul vagyok... semmihez nincs kedvem... pontosabban nagyon rossz kedvem van. Nem akarok kötődni Titihez, mert az csak fáj... nem akarok beteg lenni... nem akarok hőemelkedést sem... nem akarok telet, nem akarok hideget, nem akarok sulit, nem akarom az embereket... most valahogy nincs kedvem élni. És még kisírni se tudom jól magam, mert ha anyu itthon van, senkinek nincs nyugta. Ráadásul most tudatosult bennem, hogy ha Titi lejár majd dolgozni reptérre, aztán meg repülni, tök egyedül leszek egész héten. Hétköznap, hétvégén... hiába a barátom és az osztálytársam, sosem fogom látni, és ez már most elszomorít.
És lol... ráköszöntem Acéra... és pont akkor jelentkezett ki. Valaki odafönt szórakozik velem, de ma nem tudok nevetni. Dejadme en paz. Plíz.