2005

Ha már mindenki ilyet csinál, hát én is összegzem az elmúlt évet. Mert olyan jó dolog utánozni.
Bár sokmindenre nem emlékszem...
Januárban rögtön úgy esett, hogy egy napon volt az ének és a spanyol vizsgám, és ez nem nagyon dobott fel. Mily meglepő. Február téjákán írt Laci. Ez úgy érzem, fordulópont az életemben. Sok dolog van, amit vele beszéltünk meg, és nem is tudom, hogy vészeltem volna át néhány időszakot a tanácsai nélkül. Áprilisban a színjátszó Pozsonyba ment. Azt hiszem annak a hétnek minden pillanatában sajgott a szívem. Májusban volt a blogbalhé, akkor váltottam erre. Júniusban vége lett a sulinak, lementem reptérre Titihez két napra asszem, és nagyon jól éreztem magam, de télleg, aztán töltöttem egy fantasztikus hetet Mallorcán, ahol megismertem Marcost, a nyálasképű félisten szörföst, akinek nemet mondtam annak ellenére, hogy ezt a szót nehezen tudom kimondani, azzal az indokkal, hogy szerelmes vagyok. Betöltöttem a 18at, minek örömére tartottam partyt, amin Titi bealudt, Mesi sztem szintén, mindenesetre végig a pasijával volt bent a házban, a szomszéd néni átlocsolt, mert nem tetszett neki a pancsolás, a másik néni meg kihívta a rendőröket, akik röhögtek, hogy ennyi zaj miatt riasztották őket.(bocsi emberek, tudom, hogy ez nem a legjobb kép rólatok, de ezen legalább együtt vagytok). Júliusban mentünk Kövkálra, amit most meglehetősen untam. Se Susa, se büfésfiú nem volt. Nonó és Ákos viszont kellemes társaság lett - hiába, lassan felnőnek. Aztán lementem Titihez Őcsénybe, bár rossz volt a vonatút, meg hosszú is, boldogan mentem, mert végre láthattam, és jó volt vele, csak a társaságba nem tudtam beilleszkedni, ugyanis nem tudtam hosszászólni a témákhoz: repülés, pia, nők. De azért jó volt az a nap nagyon, amikor elmentünk kajálni, és miután szinte éhenhaltunk, kihozták a kaját, ami a Pozsa testvéreknek nem volt elég, így megették mindenki maradékát.:D Aztán a spontán kaja utáni fürdőruha nélküli fürdőzés volt a legkirályosabb, amit el tudtam képzelni:) Ok, a fenekem világított a tangában, és útjelzőként funkcionált, ha úsztam, de fantasztikus volt. Aztán augusztusban elmentem békatáborba, és azt hittem, megint olyan fantasztikus élmény lesz, mint az előző. De nem. Rémálommá vált. Sokminden jó volt, de egy ribanc, és a kedves drága szerelmem tönkretették. Amikor hazajöttünk, és azt hittem, vége a rémálomnak, akkor jött a POKOL. És ez átnyúlt szeptember első két hetébe is. Hazugsággal, átveréssel, magánnyal, mellőzöttséggel és halálvággyal kellett küzdenem... de még hozzátenném a hazugságot, a hazugságot, a megalázottságot, a semmibe vételemet...és asszem a hazugságot. Valamint, csak hogy fokozzuk a fincsiséget, Susa Szegedre költözött, én pedig így végképp élő halottnak éreztem magam. Aztán Titi visszajött, és lassan helyreállt minden. Közben elkezdődött a suli is, amitől a pokol elvette az energiámat, így m,ár év elején is enegria nélkül mentem be, mosott szarként. Azt hiszem októberben találkoztam először Lacival, de ebben nem vagyok biztos. Novemberben tartottunk Titinek meglepit a családjával, mert ő is nagykorú lett. Decemberben volt magánének koncertem, szalagavató...:(, és karácsony, ami jól telt, és a szilveszter, amit a számomra egyik legkedvesebb emberrel tölthettem. És boldognak kéne lennem, de az elmúlt év pokla még kísért, és ebből próbálok kimászni. Drukkoljatok, hogy sikerüljön.