I'm like a bird

Én nem tudok olyan tárgyilagos lenni, mint Zits. Habár Kristóf öt éve az osztálytársam, talán két mondtatot beszéltem vele eddig. Ennek ellenére nagyon megrázott a tegnapi dolog. Ha valaki még nem hallotta volna, tegnap első óra után véletlenül bezárták a 108as terembe. Kristóf pedig - számomra teljesen megymagyarázhatatlan okokból - a döröbölés vagy pár perces várakozás helyett kiugrott az ablakon. Felöltözött, begombolgatta a kis kabátját, felvette a táskáját, és kiugrott. Odalent páran észrevették, hogy egy ember van a bokorban, és behozták az aulába, ahol aztán egyre nagyobb lett a tömeg - és persze kihívták a mentőket. Tegnap műtötték, talán már nem is látjuk sokat az érettségiig - és reméljük, hogy nem hiányzik túl sokat emiatt. Tény, hogy Kristóf van kórházban, de az egész történetben a tanárnőt sajnálom legjobban. Szörnyű lelkiismeret-furdalása van, pedig az egészről nem is tehet. Úgy segítenék neki... de nem tudom, hogyan.
Nagyon megrázott. Eleinte azt hittem nem érdekel, és persze én is ugyanúgy röhögök a poénokon, de képtelen vagyok felfogni... képtelen vagyok elfogadni, napirendre térni fölötte... nem hiszem el, hogy ilyesmi megtörténhet.