Az a baj...

hogy nem tudom leszarni még a törit sem, ami pedig nem kell. Az a baj, hogy hajnalig stresszelem magam tételkidolgozással, aztán meg viszonylag korán kelek, hogy meg tudjam csinálni mindazt, amire a tanulás miatt nem jutott időm az este. Az a baj, hogy kezdek nagyon elfáradni. Az a baj, hogy bár tudom, hogy ez hülyeség, de mivel Titi az én tételeimből tanul, felelősnek érzem magam az eredményeiért, szal ha neki rosszul sikerül, saját kudarcként élem meg. Az a baj, hogy a szóbeliket fölösleges időpazarlásnak élem meg - hiszen törizhetnék is. Az a baj, hogy mindentől elveszi a kedvemet az, hogy el vagyok maradva, és az, hogy kimerültem. Csak szeretnék egy hosszú délelőttöt végigtunyulni Titi mellett fekve, lelkiismeret-furdalás nélkül. Ennyit akarok csak. És az a baj, hogy csak ezt nem kaphatom meg jövő hét közepéig.