Éjjel

Gondoltam, most is hazapartyzom magam a buszmegállótól, de az élet nem úgy hozta.... leszállt egy csúny, 17-8 éves fiú is, és elindult utánam. Cuppogott, meg minden, majd mellém ért. Pár métert haladtunk egymás mellett, és bámult. Kivettem a fülemből a fülhallgatót.
- Déjame en paz - mondtam kissé ingerülten, hátha elmegy, ha azt hiszi, külföldi vagyok.
- What?
- No entiendo inglés, ni húngaro. Déjame.
Erre megfogta a seggem, és nyúlt a mellem felé. Megfordultam, és egy akkora pofont lekevertem, hogy nekem is nagyon fájt.
- Vete ya! - ordítottam rá közben a dühtől és a félelemtől összeszorított fogakkal.
- Hú, de kis erős vagy! - ezzel megfordult, és eltűnt a sötétben.