Ennél fárasztóbb munkát elképzelni sem tudok. Annyira fáj a lábam, hogy már-már elhomélyosítja a fájdalom a végtelen boldogságomat: megvan a cselló. Saját. Első. És még alkudtam is az árából. Gyönyörű - a hangja és a külseje is. Majd egyszer képet is mellékelek:) A neve már körvonalazódik, de amíg nem biztos, nem írom le. Pussz oszt jóéjt. Holnap reggeltől Ferenciek tere. Jupijé. (nem mintha nem lenne jó, de nem tudom, hogy fogok lábra állni - nem hogy végigállni a napot)
Hnap Mamiéknál asado lesz. Ők így nevezik a kertben sütögetett marhahúst, kolbászt. Mami isteni salátát csinál hozzá. Én komolyan függő vagyok.