*mosolyog*

Beszélgettem Viktorral. Tudom, mostanában viszonylag sok bejegyzés kezdődik így. ...de a bolgárok közül már jóformán csak vele tartom a kapcsolatot. Elivel ugyan néha, nagyon ritkán váltunk egy-egy ímélt, de Viktorral legalább heti rendszerességgel beszélek. Ez már önmagában furcsa... pont a legzárkózottabb, legcsendesebb, legnehezebben megközelíthető csoportbelivel beszélek a legtöbbet:) És persze óriási sikerként könyvelem el, hogy megnyílt nekem. Mert... azt hiszem, egyre jobban szeretem. Persze, először tetszett, mint pasi (izé...fiú:D), de mostmár lassan testvérként szeretem... nagyon jó vele beszélgetni, és az idiótaságával, esetlen vigasztalásaival, bugyuta kérdéseivel és őszinte érdeklődésével mindig megmosolyogtat. Azt hiszem, ő egy olyan barát, amilyenre mindenkinek szüksége lenne. Boldog vagyok, hogy nekem megadatott:) És persze Őt is a színjátszónak köszönhetem.

Jah, és ő a szmájlik királya, az tuti. Ha smst írok neki, mindig egy szmájli a válasz (oh, nem, mert a szülinapi jókívánságot megköszönte, csak utána írt szmájlit:P), ímélben szintén. Most is, már épp megörültem, hogy visszaírt vmi értelmeset (mert őőőőő aztán nem ír ímélt soha), erre megnyitom, és ennyi: :). Hmmm...