nem értem....
-szerettem, amikor Borival és Julcsival az esőben siettünk ( én erre alkalmatlan cipőben, természetesen) a Morrison's 2 felé-szerettem, amikor Zsuzsival Guns'n'Rosesra "balettoztunk" az esőben
-szerettem, amikor a reptéren Viktor megölelt
-szerettem, amikor a bolgár ifj. színházban félig lecsúszva ültem Gábor mellett, és röhögcséltünk-aludtunk jókat
-szerettem, amikor Zsoltival piknikeztünk
-szerettem, amikor Titivel sétáltunk a várban a sötétben
-szerettem, amikor Tüdővel Mikára táncoltunk mint 2 hülye
-szerettem, amikor Dólyikával hastáncoltunk
Olyan sokmindent szerettem csinálni, átélni, és olyan jó ezekre emlékezni, mégis olyan fájdalmas... miért fáj még az is, ha boldog vagyok?
3 comment :
hé, most meg mi van? még nagyon sokszor csinálhatod ezeket a dolgokat :-) legyél csak szimplán boldog és ne gondolkozz!!! :-) szercsi imcsi :-P
eztet énse igazán értem!
tudom, hogy még sokszor csinálhatom:) csak ma nosztalgiáztam a buszon, és olyan... szomorú lettem.
Megjegyzés küldése