Tegnap az óráim után nagyon fájt a gyomrom, és ahogy Anka mondta (akivel a C folyosóján futottunk össze), laposakat pislogtam. Nagyon szarul voltam. De bementem színjátszóra, és egy szempillantásra elmúlt minden, és csak vigyorogtam mint egy hülye...:) Ezért szeretem. Meg mert már mindenki szereti. Barnával és Gáborral együtt nevetgélünk, és Cris, akiről azt hittük, hogy mosolyogni sem tud, tegnap nem tudta mondani a szövegét, mert szakadt... nagyon. Annyira jó... nem fogom bírni jövőre színjátszótalanul.