Ha a vénasszonyoknak van nyara, akkor mér nincsen tele?

Tegnap este voltam koncerten, a Sprotni zenekarén...:) Közreműködtem is, de ezentúl elnézek majd csak úgy is:) Csellóztam a Wonderwallban, énekeltem a Let the sunshine in-ben. Hívtam is sok embert, mert ... mert, már csak azért is, hogy szegény Zoliéknak legyen tömeg. A meghívott sok emberből 3 jött el: Anyu, Timi és Cristóbal...:) Féltem, hogy mit szólnak majd, de mindhármuknak tetszett, télleg. Élőben tök jó hangulata volt, na meg Zoli igazán magával ragadó egyéniség, igazi frontember-típus:)
Aztán ha már nem jött el a színjátszó, én meg már leszoktam az alvásról, úgy volt, hogy Crisszel kimegyek reptérre az épp indulo várnai csoporthoz... de oda már nem értünk volna ki időben, úgyhogy vmi hirtelen ötlettől vezérelve Margitszigetre mentünk. Egy héten belül kétszer jártam ott, mindkétszer olyan emberrel, aki mostanában, hirtelen vált fontossá nekem... Jó sokáig ott voltunk, de nagyon jót beszélgettünk.

Nem hittem volna, hogy ez a csoport is fontossá válhat számomra... nem hittem volna anno a békatáborban, hogy akár Barnával, akár Crisszel valaha jóban leszek, főleg, hogy ennyire... nem hittem volna, hogy a budapesti fesztivál is legalább olyan mélyen meg tud érinteni, mint a többi... nem hittem volna, hogy tulsjdonképpen 6 évig leszek Károlyis. És most nem hiszem, hogy képes leszek túlélni, ha már nem színjátszózhatok velük.