Noche

a csoport fele mínusz fél (9en vagyunk:P)

Emlékezetes éjszaka volt. A mi csopinkból 4en nem jöttek, asszem. Volt sok spanyol, bolgár meg mittomén. Volt zaj, meg fél óra várakozás a gyülekezőhelyen. Elindultunk, megbeszéltük, hogy megyünk Színesállatkába, tehát leszállás Klinikáknál. Odrítottunk is a metrón, hogy bajaaaaaamos, leszálltunk... de csak néhányan. A többiek vigyorogva integettek és mentek tovább. Felhívtam őket, azt mondtaé, h azt hitték, megbeséltük, hogy vki Hősök terére megy. Sztemnem. És Desi sem volt velünk. Oké, a 7 percenként járó metróval utánuk indultunk. Már az Operához közeledtünk, amikor felhívott egy lány, hogy Desi velük van Klinikáknál, mit csináljon vele? Ok, leszálltam, elindultam visszafelé. A metrón beszélgettem egy pasival, dühöngtünk a sztrájk miatt... és drukkolt, hogy megtaláljam a cserediákom. Leszálltam Klinikáknál, de az állomás üres volt. Desi száma nem volt a telómban, és nem tudtam kikkel van. Szörnyen éreztem magam. Felhívtam Tüdőt, hogy kérje el Emili(:P)től Desi számát. Megkptam, felhívtam. Ekkor már nagyon sírtam... kiderült, hogy beültek fent egy kávézóba. Meglett végre. Beültem hozzájuk, egy sör mellett lenyugodtam (ami beütött, mert kb semmit sem ettem tegnap ), és beszélgettem velük. Hiányolják a szervezettséget, a programokat, mert látni szeretnék a várost... úgyhogy holnaptól szervezek nekik programokat. Igazuk van. És nagyon aranyosak is:) Mindannyian. Kezdem a nevüket is megjegyezni:) A többi bolgárt nagyon fiatalok fogadják, 10 körül mindenki elindult haza, viszont mi még nem akartunk hazamenni, főleg mivel kb 10 perce érkeztem. Kisétáltunk Ferenc krtra, onnan elmentünk a Maregitszigetre. Teljesen lenyűgözte a látvány... és a szigeten sétálva nagyon jót beszélgettünk. Imádom, tüneményes és céltudatos. Pont annyira utál unatkozni, mint én, és ugyanúgy rengeteg dolgot csinál a suli mellett. Azt hiszem, egymásra találtunk. Aztán felhívott Barbi, hogy azt hallotta, hogy éjféltől lesz a sztrájk, nem reggeltől, úgyhogy elindultunk visszafelé, hogy az első éjszakait elérjük, ami ugyebár még éjfél előtt indul. Fél 1 körül már itthon is voltunk. Amilyen rosszul indult az este, olyan jó lett. Kezdem nagyon megszeretni ezt a lányt. Viszont lassan fel kell keltenem, szal megyek:)

Jah, és Emili, egy bolgár srác, a lehető legtöbbet akar megtanulni magyarul. Miután megtanulta azt, hogy "bocsi", direkt nekiment mindenkinek az utcán, hogy bocsánatot tudjon kérni:D