confused

Most pedig nem érdekel, ki olvassa ezt a hülyeséget és ki nem, leírom, amit érzek és gondolok. Na persze nem mindenről, de... mindegy.Tegnap én is láttam a másnapos fejét, az idétlen hosszú haját, a vézna alakját, és hogy mennyire kisfiú. Igen, végre én is láttam. Először fordult elő, hogy nem láttam tökéletesnek. És dühös is voltam, amiért tudta, hogy aznap megyek, és pont addigra merült le, mert szerintem ezt azért lehet manipulálni. Naggyon dühös voltam. Úgy éreztem, fél kézzel meg tudnám fojtani. És örültem, hogy végre kilábaltam belőle. Boldog voltam, akkor is, ha egy kicsit boldogtalanul. De aztán felhívott, és ugyanolyan izgatottan vártam, hogy láthassam, mint eddig bármikor. És amikor megláttam, elszállt minden dühöm, és ismét tökéletesnek láttam. És örültem, hogy puszival szokás köszönni a kultúránkban... így hozzáérhettem... ez a kép meg borzalmas, mégis sokat jelent nekem.
Szánalmas, tudom, ez az egész. De nem tehetek róla, sem ellene.