Ihajcsuhajszünetvan...merazjó:)

Rájöttem, hogy Joe-ról simán lehetne olyan képet csinálni, mint Shrek cicájáról:)

Ma voltam ballagáson, Nonóén. Nagyon szép volt, meg minden. Kb születése óta ismerem:) Szal közben beszélgettem az anyjával. Furcsa egy nő. Anyunál idősebbnek tűnik, pedig kb tíz évvel fiatalabb nála. Rámszólt, hogy húzzam ki magam, pedig ezerszer egyenesebben tartom magam nála. Szidja a volt férjét, annak a volt élettársár, stb. Nonót pedig emlékszem, mindig szidta, hogy rosszul tanul, mindig minden hétvégére bezárta a négy fal közé, hogy tanuljon. Most láttam a bizonyítványát: idén volt élete első hármasa, az is tesiből. Egy átlagos jótanuló volt. De semmiképpen sem rossz… Ráadásul szegény Nonó végül abba a gimibe megy, amit az anyja akart neki. Nonó irodalmat akart tanulni, de katolikus iskolába iratták. Pedig ez mostmár az ő élete. Az anyja mindig mindenkit élesen bírál, de a saját szemében a szálkát sem… Ráadásul folyamatosan csak szidja Nonót. Mert hülye, mert kizárólag elvetélt ötletei vannak, mert egy idióta, mert dagadt, nagy a segge (tiszta anorexiás, 41-42 kg), buta, kurva, stb. – mondja az anyja. Pedig igazából egy nagyon vékony, okos, jófej kis tinilány… Ja, és a ballagás után ott volt Nonó két unokatesója: Viki és Zoli. Pár perc után rájöttünk, hogy nem véletlenül vagyunk olyan ismerősök egymásnak: régen még együtt is síeltünk teljes egy hétig, rengeteg időt töltöttünk együtt. Viki egy csúnya dagadt lány volt, Zoli egy anorexiás, pattanásos kis hülye, aki befőttesüvegbe zárta Szlovákia összes legyét, ehhez képes Viki most egy csinos, kedves húszéves nő, Zoli pedig egy helyes, jófej, jól öltözött (bár ahogy az oltogatásokból levettem, kissé rossztanuló:)) pasi. Szal nem véletlen, hogy nem ismertem meg őket rögtön..:)

Mi a józan gondolkodás? Amit én a józan eszemmel átgondoltam, azt néhányan észveszejtő marhaságnak tartják. És amit ma Nonó teljesen evidens igazságnak tartott, azt én tartottam beszűkült látásmódnak…

Voltunk sétálni ma Titivel Margitszigeten. Nagyon jól éreztem magam. Én… én nem tudom elmondani, mit érzek. Csak azt tudom, hogy amíg ő a közelemben van, egyszerűen elfelejtem a gondokat, mosolygok, és szétrobbanok a boldogságtól. És nála érzem először, hogy nem baj, ha éjjel hozzám ér. Eddig bárkivel aludtam együtt, Anyuval, Mesivel, Timivel vagy Zolival, nem tudtam elaludni, ha hozzám értek. Most viszont kifejezetten igénylem… mert jó érezni, hogy ott van velem… ha mást nem, csak a kezére teszek a kezem, vagy csak a lábamat odateszem az övéhez… nélküle már semmi sem jó.

Holnap lesz itthon „buli”, itt lesz Anita is!:) Vasárnap meg anyu volt férje jön a fiával, még sohasem láttam őket, hétfőn pedig találkozom valakivel… meglepi, még én sem tudom ki lesz az, de anyu megkért, hogy maradjak itthon még hétfő délutánig, mert fontos. Félek, hogy apu lesz az. Vele nem akarok találkozni. Ki más lehetne?

Hallgassátok az Utolsó szerelmes dalt… én imádom. Holnap jön Gergőke is, meg Gábor is… ha Gábor meghallja ezt a dalt, szerintem nem tud majd elmozdulni a gép mellől…

Ja, ami ma nagyon jól esett: Nonó félhúgának, Noának segítettem felvenni a cipőjét, miuttán ez a beszélgetés zajlott le:
- Téged hogy is hívnak? – kérdezte Noa.
- Erika.
- Szép a neved és nagyon szép vagy – mondta a legnagyobb természetességgel, majd leült becsatolni a szandiját.

Mégegy dolog, ami simogatja a lelkem: amikor Anita és Roland segítettek megcsinálni a medencét, én készítettem nekik ebédet, ami Rolandnak annyira ízlett, hogy Anita elkérte a receptet, és Roland azóta is hetente többször „Erika-féle húst” követel.:)

Ui. megint behívtak vmi statisztaizére. Még nem tom, örüljek-e, vagy ne menjek el. De szerintem úgyis elmegyek…