"na' de na'"

Tulajdonképpen csak reggel jöttem rá, hogy az a lány, akivel az egész éjszakát töltöttem, az ugyanaz, mint aki szemben állt velem a folyosón még délután. Hajnali négykor döbbentem rá. S szintén hajnali négykor jöttem rá, hogy ez a lány, akit a folyosón állva délután egy hétköznapi-semmikülönös lánynak könyveltem el, a harmincas évek stílusában bizony mindannyiunk közül messze a legszebb volt. Szóval, lehet hogy férfiként elmentem volna az utcán Márti mellett, de ez lett volna életem egyik legnagyobb hibája:) Olyan furcsa… ennyire ritka, hogy egy jó emberrel találkozunk? Ennyire, hogy ilyen mély nyomot hagy bennem? Mondjuk rendkívüli körülmények voltak, ez tény. Nincs mégegy ember, akivel pár óra ismeretség után zuhogó esőben összebújva teázgattam:)
Miért érzem magam fölöslegesnek? Miért érzem magam csúnyának? Miért érzem magam kövérnek? Néha azon kapom magam, hogy amikor egyedül sétálok, azon gondolkodom, mi változna, ha meghalnék… és ilyenkor még inkább erősödik bennem a vágy: nyomot hagyni. És néha olyan magányosnak érzem magam, pedig tudom, hogy nem vagyok egyedül. Sőt, néha úgy érzem, több emberre számíthatok, mint ahogy gondolom. Mégis… valami nem stimmel, de nem másokban van a baj… bennem, valahol nagyon mélyen.

Furcsa érzések kerítettek hatalmukba a zeneiskolai évzárón. Megláttam Ákos bácsit… a cselló gyakran hiányzik, persze, ha valaki egyszer belekóstolt a zenébe, akkor attól többé már ha akar se tud szabadulni, de most megláttam, őt, a tanárt. Rég volt már. Ákos bácsi akkor sem volt fiatal, de most egy beesett arcú, ősz öregember sétált ki a díjért, akit én nem is ismertem. Fáj, persze, hogy fáj. Már nem én vagyok a kedvenc, akihez akkor is ragaszkodik, ha nem gyakorol. Talán már észre se vett… És amikor mentem hazafelé (amíg el nem kapott egy magánénekes fiú) azon gondolkodtam, vajon mindenki így érzi-e a lelki fájdalmat. Ugyanis én akkor úgy éreztem, mintha a fájdalom betelepedett volna a szívem mellé, s ahogy nőttön-nőtt, elnyomta a szívemet és a tüdőmet… és fizikai fájdalmat okozott: kapkodtam levegő után…

żQué significa ser especial? Yo soy diferente de los demás en general – por el amor que siento a la música. Por cantar, bailar y saber tanto de la música. Pero cuando estoy entre mis compańeros de canto no soy nada diferente de ellos, porque todos saben cantar… pero allí me consideran especial porque sé espańol. Entonces… żqué es lo que me podría hacer especial? El espańol no, porque mis amigos también hablan espańol. La música no, porque mis amigos también saben cantar… no son los mismos, pero no hay ninguna cosa que me podría hacer creer que yo soy diferente…

És nem tudom, ezt miért írtam spanyolul. És azt sem tudom, hány millió hibát vétettem.

Mindjárt itt a szünet… holnap délután vége az egésznek… én mégis úgy érzem, most fogyott el az erőm, s a holnapot már nem vagyok képes kivárni…