Moon and the stars - a film címe

Csütörtökön 3ra mentem Finommechanikába. Egyedül voltam, nagyon, fáradt is voltam, egész délelőtt csak nyűglődtem. A folyosón állt egy lány, pont velem szemben. Meg akartam szólítani, hogy ne legyek olyan egyedül, de mire kinyitottam volna a számat, pont behívtak öltözni. Felkaptam a kosztümöt - ami még mindig nagy volt rám - és elindultam a fodrászokhoz. Csináltak nekem állati jó 30as évekbeli frizurát (tényleg nagyon szép volt), majd átültem a sminkesekhez: hosszú szemöldök, vörös ajkak, hangsúlyos szemek, kipirult orcák... a régi sminktrend. Lementem, megkaptam az ékszereket. Aztán mindenki elkezdett szörnyülködni, hogy milyen hideg van, és milyen lenge a kis ruhám... hát kaptam másikat. Mintha rámöntötték volna. Legszívesebben elloptam volna:) Kaptam hozzá egy kalapot is:) Kis várakozás után elindultunk. Időközben összebarátkoztam a többi lánnyal, köztük volt a folyosós lány is, Márti. Rendkívül aranyos lány, az este hártalevő részét vele töltöttem.

Megérkeztünk a budaörsi reptérre. 6 óra volt, de forgatni csak sö9tétben kezdhettünk, 9kor, nem értem, miért vittek ki minket olyan korán... Kaptunk péksütit (ekkor jutott eszembe, hogy addig csak egy szendvicset ettem reggel). És vártunk. Egyszer elpróbálzuk, mit kell majd tennünk, majd megint vártunk. Újrasminkeltek, és megint vártunk. Kaptunk vacsit, amit nem tudtam megenni, meg se kóstoltam. Egy pasi történeteket mesélt, de nagyon untatott - Mártit is, és megint vártunk. Rengeteget beszélgettünk, egészen hajnali fél egyig. Az eső pedig csak nem akart alábbhagyni. Kivezényeltek minket.

Mártival közösen volt egy esernyőnk, kabátom pedig nem volt. Minden porcikám látványosan reszketett a hidegtől: a ruhám vékony volt, térdig ért, és szandál volt rajtam. És elkezdődött. Próbáltunk, és próbáltunk, és az éles felvételt is többször meg kellett ismételni a buta amerikai főszereplő liba miatt. Bekapcsolták az esőgépet - nem mintha nem szakadt volna amúgy is - amitől nyakig vizes lettem. Éreztem, ahogy a vizes anyagon keresztülfúj a szél, és átjárja minden sejtemet. Szörnyű volt. Balázs egyszer megsajnált, hozottegy pohár forró teát, ami leégette a nyelvem, és egy esőkabátot, ami csak a próbán lehetett rajtam:) De őt azt hiszem, örökre a szívembe zártam. Hajnali négyig tartott a forgatás. Akkor még szaladtunk egy utolsót a zuhogó esőben a buszokig, és visszavittek a Finommechanikába. Útközben Balázs a lelkünkre kötötte, hogy ha hazaértünk, vegyünk egy forró fürdőt, úgy talán még elkerülhetjük a betegséget, és megköszönte az emberfeletti teljesítményt.

Anyu értem jött Árkádhoz, fél 6ra hazaértem... és 7kor indultam suliba...:)