Estoy enferma

Holnapután után lesz a szalagavató, presentadora leszek, és most olyan a hangom, mint... mint egy rotyogó fazéknak. Segáz. Suliba nem megyek, és szépen kikúrálom magam. Lehet, hogy varrok egy ruhát. A fene se tudja, majd meglátjuk. Az a szép az egészben, hogy a párom, Maestro is beteg... ja, jóhír: rábeszélték, folytatja a színjátszót! Örömtáncot jártam, amikor meghallottam:D

Ma két olyan dolgot is éreztem, ami szerintem egyértelműen az igaz szerelem jelei:

1.ültem a rendelőben, Titi hívott, hogy indul a suliból, és attól a pillanattól kezdve, hogy letettük, a szívem hevesen dobogott, a hajamat igazgattam, hogy szép legyek, és minden, az ajtó üvege előtt elsuhanó árnynál mosolyogva felpattantam... de egyik sem ő volt:(

2.itthon aludtunk a kanapén, ő az egyik felén, én a másikon. Ő egy kicsit helyezkedett, és végül úgy feküdtünk, hogy a fejünk egymás felé volt... és képtelen voltam behunyni a szemem, ha egyszer őt is nézhettem:)

Nem is a mi szalagavatónk lesz, mégis annyi a balhé, mint menhelyen a bolha.Félek, mi lesz jövőre. Ja, és Mesi nem hívott meg az övére. Ez azért fáj. Még akkor is, ha nem tudnék elmenni...