Barátok...

Édesistenem... a mai napig bánom azt a napot. Nem kellett volna akkor Mesivel otthagyni őket. Nem kellett volna, nagyon nem. Sosem fogom megbocsátani magamnak. Talán még most is... talán a mai napig velük tölteném minden szabad percemet... talán ők jönnének elém a suliba... lehet, hogy soha nem lenne senkim, mert nem lenne időm egy kapcsolatra, de ők ezt is megérik. Még mindig nagyon szeretem őket. Hiányoznak. Egyikük sem egy Adonisz, vagy ilyesmi, mégis mindegyiküket fantasztikusan jó pasinak látom... mert egyszerűen természetellenesen szeretem őket! Ok, a hétvégén találkozni akarok velük. És érzem, hogy fogok is. Muszáj. Mert nélkülük a levegő sem olyan friss, nélkülük a nap sem süt igazán...