Régi sebek

...emilezgetek egy lánnyal... talán nem mond nektek semmit a személye, akkoriban még nem írtam blogot... De ő Dóri, ő a szentestés Dóri. És most sok dolgot elmesélt Zoliról... egyre nagyobbakat csalódom benne. Áldom az eget, hogy különváltak útjaink... Megtehetném, hogy nem hiszem el, amit Dóri mond. Hogyne tehetném meg, hiszen Zoli mellett éltem 2,54 évig, Dórit meg nem is ismerem... miért is hinnék neki? Mégis hiszek. Hehe, a tapasztalat. Az, amit elmesélt, eszembe juttatta a Julios történetet... pont így viselkedett, mint amilyennek Zolit leírta. Őt is én állítottam le. Sőt, ő még esküdözött is, hogy otthagyja a barátnőjét... Szal igen, minden szavát elhiszem, mert mint tudjuk, minden pasi ugyanolyan (habár pontosan tudom, hogy ez nem igaz:P), és az őrült spanyol révén tudom, milyen aljasak tudnak lenni, és mennyire kihasználnak minket ha nem figyelünk eléggé... egy szerelmes lány meg hogy tudna figyelni?
Most azt hiszem, azt kéne mondanom, hogy felszakadtak a még talán be sem gyógyult sebek... igen, biztosan ezt kéne mondanom. De nem. Nem akarok hazudni. Egyetlen dolgot érzek: végtelen örömöt, amiért vége. Nem szakadt fel a seb, mer nyomtalanul begyógyult már nagyon régen. Már csak a kíváncsiság miatt akarom tudni, mi volt. Csak tisztán akarok látni. És talán a lelkiismeretem utolsó suttogásait is elhallgattatta ez a történet... egy ilyen ember minimum azt érdemelte, amit Alin révén kapott tőlem. Talán bánom, hogy nem tettem jobban tönkre, úgy érzem, nem fájt neki eléggé az az időszak. ... ilyet mégsem mondhatok. Minden így volt jó, ahogy volt. Tanultzam belőle, erősebb, talán megfontoltabb lettem. Nehezebben bízom meg az emberekben, így már csak nagyon naiv vagyok, nem végtelenül:) Előnyömre vált ez a kapcsolat, még ha nem is kaptam túl sok jót tőle.