Feliz? No, claro q no.

(Ezt a képet is Alin csinálta...asszem:P)

Szal...asse tom, hol kezdjem. Most nagyon kéne valaki, igazából mindegy, hogy ki. Na jó, azért annyira nem... Csak... kéne vki, aki meghallgatna, megértene, talán tanácsot adna, s akinek a vállára tudnék borulni, ha épp ahhoz van kedvem. Mert most ahhoz van kedvem. Nem tudom, pontosan miért. Annyi minden összejött... és magányosnak érzem magam. Nem arról a hétköznapi magányról van szó, mert olyan azért ritkán van, mindig van kivel együtt vihorászni, vagy épp szidni a tanárokat. Nem, messze nem erről van szó. Hanem arról, hogy azzal ellentétben, amit mondok, egészen mást érzek. Nem vagyok rendben. Most nem. És arra vágyom, hogy ezt vki meglássa a szememben. De senki nem látja. Aki pedig látná, nincs velem... Aki meg velem van, nem látja. Sajnos... pedig... mind1. Valaminek muszáj lenne változni. Talán nekem... nem tudom. De ma nem volt jó. Ma kijöttem a könyvtárból, Dólyikától, és gondolkodás nélkül a szekrények felé vettem az irányt. Bebújtam egy sötét zugba, és nem is tudtam igazán, hogy miért, de sírtam.
Segítsetek. Még nem estem bele a szakadékba... ha még most nyújtja vki a kezét, nem lesz gond. Remélem.