Pesadilla

Tegnap éjjel sokat álmodtam és horrorisztikusat. Elhatároztam, hogy elmegyek Portugáliába. Egyedül. Amikor ott álltam már a vonatnál, sírva fakadtam, rájöttem, hogy ez egyedül mégsem lesz jó. Ekkor felbukkant Imre. Ő is oda ment. Felmentünk a sínek melletti dombra(!), és ott vigasztalt. Aztán láttukl, hogy a vonat elindul - nélkülünk. A cuccunk már fenn volt, elkezdtünk szaladni. Imre felpattant, de én csak futottam a vonat után... de végül sikerült felszállnom... A vonaton szobák voltak, két idegen lánnyal aludtam együtt. Kiderült, hogy fényképet tilos szállítani... nálam viszont volt egy - méghozzá bekereztezve. A pólóm alá rejtettem, az üveg összetört, és összevagdosta a hasamat. De tűrni kellett. Figyelmeztettek, hogy jól kell viselkedni, mert a legutóbbi úton az őrök mindenkit lemészároltak, mert feldühítették őket. Az ágy alól is és mindenhonnan kirángatták a rémült embereket, és megölték őket.
- Nézd, ott még mindig véres a padló! - mutatta a szobatársnőm.
Hát...ilyen utam volt éjjel, Titi mellett...:( A többit csak képzeljétek el...