Nem...

Nem teljesítettem a kötelességemet. Énekelnem kellett volna, de meglógtam. Dólyikával együtt, de neki van mentsége, ő rosszul volt. De én nem. Oké, esett az eső, a közönség csupán a mi kórusunkból állt és a szervezettség sem volt tökéletes, de... de nem kellett volna eljönnöm. Csalódtam magamban. És most nincs senki, akinek a mellére borulhatnék és sírhatnék egy kicsit, mert most az esne igazán jól. Mert most összedőlt bennem a magamról alkotott kép. Lehet, hogy ez nem hangzik nagy dolognak, én mégis annak érzem. Zoli nem ér rá, pedig most tényleg szükségem lenne rá... Titi ugyan itthon lesz másfél órán belül, de nem akarok neki sírni... nem akarom megint...