Me encanta...:)

Tegnap este elmentem Tamással Margitszigetre - ismént. Mivel elmeséltem, hogy anyu 'mikor érsz haza' kédésére azt válaszoltam, hogy ha jól érzem magam, akkor későn, ha kevésbé, akkor korán, Tamás fejébe vette, hogy éjfélig minimum vele maradok. Ha kell, erőszakkal ott tart:) De végül éjfél körül már beléptem itthon a kapun - ő fázott, én meg majd' éhenhaltam, haza kellett jönni:) Megint tök jót beszélgettünk, komoly dolgokról is, meg vihogtunk is rengeteget. Aztán elértük az utsó metrót. Asszem Deáknál felszabadult mellettem jópár hely - Tamás nem ült le, viszont két nagggyon jó illatú pasi behuppant pont mellém. Majd elkezdtek beszélgetni, és jajjjj! spanyolok voltak. Hát gondolhatjátok, ott olvadoztam:P Egy darabig Tamás kért, hogy fordítsam, mit beszélnek (volt egy kb ilyen, hogy 'te, fel kéne szedni vkit, pölö itt van ez itt mellettünk' - na itt kellett volna odaszólni nekik vmit spanyolul:D de nem tettem...), aztán elhatároztam, hogy a köv megállónál elkezdek beszélgetni velük. Már épp fordultam oda hozzájuk, mikor (mit ad Isten) leszálltak. Hogy dögöljenek meg.:)Tamás is ott szidott. Mennyi esély van rá, hogy Pesten, az utsó metrón két szépséges spanyol pasi mellém ül? Kábé semennyi. Én meg ültem ott kukán. Dögöljek meg.:)