Néha... hatalmukba kerítenek olyan érzések, amik már rég nem élnek bennem. Néha olyan embereket szeretek, akik talán már nem is emlékeznek rám. Néha olyan dolog fáj, és csavarja ki tövestől a szívem, ami már rég elmúlt. Nem értem. Néha csak olvasok ezt-azt, vagy épp meghallgatok egy dalt, egy-egy régi kedvencet, és nem létező érzések örvényébe kerülők. Miért? Az érzések elraktározódnak valahol mélyen, hogy aztán minden aktualitástól mentesen a felszínre tőrhessenek? Most... itt ülők a gépnél...blogomban keresgéltem egy régi bejegyzést - egy dalszőveget, és közben akaratlanul is olvasgattam... és újraéltem egy kicsit mindent. Ez néha jó, néha rossz... mindenesetre nem értem, miért van. Nem... és nem csak nem értem, de nem akarom, hogy így legyen. Nekem jó a régi érzéseim nélkül. Beleszédültem. Légszomjam lett. Nekem ez nem kell. Ha egyszer nem szabad a múltban élni, akkor miért trnek elő ezek az érzések? Még most is szédülők. Úgy érzem, mintha az érzések, amiknek létezni sem szabadna, életre keltek, és magukkal ragadtak, és visznek.... nem tudom hova. Valaki mentsen meg... Így is túl sokat érzek... és most, hogy rám szakadtak még a múlt érzései is, úgy érzem, kiszakad a mellkasom...