A barátság furcsa állat

Sok dolog van, ami nem úgy alakul, ahogy vártam. Az volt az elképzelésem, amikor leérettségiztem, hogy majd marad a tökjó barátság Gigivel meg Dólyikával, osztályon belül senki más, és majd gólytáborban meg btk-n szerzek sok új barátot.
A valóság?
Dólyikát érettségi óta háromszor láttam. Megértem, hiszen teljesen más irányt vett az életünk, és egy pillanatig sem hibáztatom, hogy ez így alakul most. Csak rossz.
Gigi van, de egyetemen kívül nincs. Egész nap lyukat beszélek a hasába, majd órák után kettéválnak útjaink.
Gólyatáborban és btk-n nemhogy sok barát nem lett, egy sem. Van ez így. Biztos bennem van a hiba vagy mittomén.
Viszont Zita van, és ennek örülök, mert egy pilanatig sem gondoltam volna, hogy az osztályból vele leszek együtt a legtöbbet... de örülök, hogy így van:) És persze azt sem gondoltam volna, hogy a saját karomon kívül találom meg magamat...
És van Bori is... az nem meglepő, hogy lett új barát (talán még elhamarkodott szóhasználat ennyi idő után, de remélem, azér mégsem:), hanem az meglepő, hogy másik karról. Nadehát kit érdekel... van és kész, és ez jó:)
És persze sulin kívül maradt Zsolti... mégha keveset találkozunk is. Ez semmit nem jelent:)
És akit sem idő, sem tér nem szakíthat el tőlem soha: Susa, örökké:)
Azt hiszem, boldog vagyok. Vannak barátaim, nem is lehetek boldogtalan:)