Que la vida fue y será una porquería - ya lo sé

Most próbálom nem feltenni a Miért élünk? jellegű kérdéseimet. Már elég sokszor megtettem. De legalább valami útmutatás lenne... valami kis jelzőlámpa, ami kigyullad, és pirosan a szemembe világít, ha rossz irányba indulok. Vagy sípolna, ha olyasmire készülnék, amit később nagyon megbánok. Mi értelme ennek az egésznek, ha egyszer rövidebb az élet, mint gondolnánk, és a nagy részét olyan dolgokra vesztegetjük el, amik csak fájdalmat okoznak? Miért nincs valaki vagy valami, hogy fegyelmeztessen, hogy ne tegyem meg, amire ép készülök, mert csak újabb perceket, napokat pazarolok el az amúgy is egyre csak fogyó életemből? ... vagy legalább ne tudnám, hogy meg fogok halni. Vagy legalább azt ne tudnám, hogy nincs is olyan sok hátra. Mert őszintén, az a 70 év, ami kb még lehet, amiből kb 40-50 év még az, amit aktívan élhetek le, semmi... 20 éven már túl vagyok, és épp csak kezdek rádöbbenni, hogy élek. Majd ha épp rájövök, hogy szép az élet, meg is halok? Most nem az a kérdés, hogy miért élünk... hanem hogy mégis mi értelme van ennek az egésznek? ... vagy legalább lennék tiszavirág.