csütörtök, október 25, 2007

Fáradt vagyok és agonizálok minden miatt, és leckét sem akarok írni, pedig kell. Ma délutánt akarok, Zits vállára hajott fejjel ücsörgést. Jóleső nyugalmat és szeretet. És hogy elrugaszkodjak a realitástól, Susát akarok, ölelést, minden elmondó és mindent értő nézést. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megvisel a hiánya, hiszen az egyetem miatt se találkoztunk túl gyakran... de most nagyon... most nagyon kell.

2 comment :

  1. Névtelen írta...

    olyanjóvoltama (L)

  2. zed írta...

    jajj jajj jajj ... Babic ... :-|
    MINDIG!!!