Fáradt vagyok és agonizálok minden miatt, és leckét sem akarok írni, pedig kell. Ma délutánt akarok, Zits vállára hajott fejjel ücsörgést. Jóleső nyugalmat és szeretet. És hogy elrugaszkodjak a realitástól, Susát akarok, ölelést, minden elmondó és mindent értő nézést. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megvisel a hiánya, hiszen az egyetem miatt se találkoztunk túl gyakran... de most nagyon... most nagyon kell.
csütörtök, október 25, 2007
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

2 comment :
olyanjóvoltama (L)
jajj jajj jajj ... Babic ... :-|
MINDIG!!!
Megjegyzés küldése