Nem nagyon nehéz, de kicsit könnyű viszont.

Ez a nap pont olyan közel állt a tökéleteshez, mint amennyire féltem tőle. Titi mellett ébredtem. Aztán délben találkoztam Krisztivel Határ úton, és átjött hozzánk. Ő is félt, én is féltem, talán anyu is félt. De aztán jó volt... ettübnk sokat, beszélgettünk sokat, és néha már egy kicsit olyan, mintha nem is hagytuk volna ki azt a 9 évet... Jó volt. Segített kiválasztani, hogy miben menjek Jamie koncertre, merthogy lehethogy, de végül mégsenem. Blaháig együtt mentünk, ott meg taliztam Boriékkal. Jöttek volna töben, de azok a szülők, akik olyan tájékozottak, hogy tudtak a tüntetésről, nem engedték el csemetéiket a koncetre. 9ig ingyé volt a belépés, de a drága tüntetők miatt akkora kerülővel tudtunk csak eljutni Morrison's 2ig, hogy addigra már elmúlt 9, és fizetni kellett. Nodesebaj. A zene nagyon tetszett, és Borit találkozásról találkozásra jobban szeretem, bár azér nagy vallomást még nem merek neki tenni:) Koncert után összeszedtük magunkat, és kint vártunk kb fél órát az első éjszakaira. Hát ez a busz... élmény volt. "Az ajtók a jobb oldalon záródnak." "Az ajtók csukódási folyamata kezdetét vette." "És most fantasztikus lehetőség nyílik a 979-esre való átszállásra" "A Milleniumi Kulturális Park érdeklődés hiányában elmarad." "Ez a Timót utca. Volt."stbstb... azért megköszöntem a bácsinak az élménydús hazautat:) Szal... nna, jó volt. Ragoznám még, adnék adalékokat, de sztem ennyi elég volt mindenkinek:)