Mindig próbálok nbem jelentőséget tulajdonítani annak, hogy ki köszöntött fel és ki nem. Mert... tudom, én is milyen vagyok. Hetekkel előbb az agyamba vésem, hogy fel kell köszönteni valakit, aztán még aznbap is eszembe jut talán, de a megvalósítás gyakran elmarad, utólag meg verem a fejem a falba.
De azért az sokat jelentett, hogy éjfélkor, így, hogy együtt volt a négyes, kaptam 3 nyelven éneklést:) És a legjobb ajándékot:)
Hazaértem, és még lefekvés előtt kaptam smst Alintól, ő volt az első, aki telón felköszöntött... aztán ma kaptam még Gigitől, Tamástól egy gyönyörűséges smst, meg írt Zsóka, felhívott Mama és Gábor, itt volt Ibolya, Niki, Mamiék, és később Titi is. ÍTimitől megkaptam azt a fülbevalót, ami előtt nemrég percekig csorgattam a nyálam, Tititől saját szedésű-kötésű csokrot kaptam (és aki ismer, tudja, hogy számomra egy ilyen ajándék mindennél többet ér), Lajos meg olyan csokit hozott, amit imádok, anyu meg kedvenc tortát sütött... szal éreztem, hogy szeretnek, és hogy figyelnek rám.
Egyetlen ember van, aki semmilyen módon nem köszöntött fel, pedig szerettem volna (bár nem vártam el, de jól esett volna, hiszen tudom, hogy tudta, mikor van a szülinapom), és ez egy kicsikét elszomorít... azt hittem, Crisnek ennél egy picit fontosabb vagyok. Dehát tévedni emberi dolog. Nálam pedig kevés emberebb van ilyen szempontból, hogy erikásan fejezzem ki magam.