7 de abril

Pont két hónapja volt a félnapos BKV sztrájk, úgyhogy szegény Desi alhatott rendesen...:) Csak az ebédre kellett bemennünk, de anyu még oda is bevitt minket, Patit is felvettük. Négy színdarab volt:

1. Bodas de sangre - a fiúk nem értékelték, persze, nbem volt épp vidám, nyilván. Merész húzás ez a darab egy diákszínjászótól, de meglepően jó volt. Nagyon tetszett. (Varsovia)
2. Tu vida en 65 minutos - voltak benne buzik, meg minden ilyesmi, és persze mindenki rengeteget röhögött azon, ahogy a buzit játszó srác mozgott, beszélt, ami amúgy szerintem túlzás volt. Mellesleg gáz, ha egy darab ettől jó. Úgyhogy szerintem nem is volt az. (Brno)
3. La estanquere de Vallecas - ez igen vicces volt, mert a románokról mindenki rossz véleménnyel volt, mondván, hogy lopnak, erre ez a csoport egy rablókról szóló darabot adott elő. Nem volt különösebben rossz, de a főszereplő főemlős látványa azért sok volt. (Bucarest)
4. La consulta - ez volt az első darab, ami konkrét szenvedést okozott. Be kell valljam, hogy én bizony nem bírtam, és zenét hallgattam. Két orosz lány borzalmas akcentussal teljesen szinkronban affektált, mindennemű mozgás nélkül. (Moscú)
Korán végeztünk, volt még időnk vacsiig... szal beültünk Sziklába:) Asszem ez volt az első lépcső a masszív alkoholizmus felé.
Ezen a napon volt az első közös vacsi, amik ugyabár minden nap viccesek voltak. A nap fénypotja, többnyire:)
Este kitalálta valaki, hogy menjünk Lőrinc Centerbe. Hát mentünk. Nem volt túl jó kedvem. Egész este sörözgettem, és azzal beszélgettem, aki épp mellettem ült, többnyire Lakival. Aztán telózgattam Zsoval, majd amikor Desi elment bowlingozni, zenét hallgattunk Crisszel a telómról. És kb ennyi történt. Majd öten nekivágtunk a kispesti excentrumtól gyalog a hazaútnak: Barbi, Ari, Pati, Desi meg én. A két külföldi lány jól eldumált, mi meg hárman... az utsó utcában meg Desi félt nagyon a kutyáktól...és beszélgettünk jól a pasikról:)