12 de abril - a búcsú napja

10-re kellett őket kivinni a Keletibe, de természetesen elaludtak, és elkéstünk. Leadtuk a csomagjaikat, és a Ferenciek tere felé vettük az rányt, av onatút előtt még hajókázni akartak. Találtunk is jó kis kikötőt, 5 percen belül indult is a hajó... és én a délutáni koncert miatt nem tudtam velük menni... úgyhogy ott, azonnal el kellett tőlük búcsúznom. Megfogadtam, hogy nem sírok, de a búcsú pillanatában záporozni kezdtek a könnyeim... és sorra megöleltek mindannyian. Látnom kell még őket, fantasztikus emberek.

-fin del festival-

A nap további része:
Hazamentem, és smsben gyorsan meghívtam mindenkit az esti koncertre, majd csellóstul elindultam Zoliék délutáni kis interjújára közönégnek. Onnan hozzájuk, ott még beszélgettünk, egy picikét gyakoroltunk, aztánmentünk a Bocsa Klubba. Ott még egyszer a lányokkal is elpróbáltuk, mert előtte még soha... Aztán jöttek anyuék, és úgy alakult, hogy az ismerőseim közül csak Cris tudott jönni... de jó volt, hogy ott volt. Lement a koncert, tetszettek nagyon, jó volt velük zenélni.
Aztán Crisszel együtt elindultunk bele a nagyvilágba. Gondoltunk, kimegyünk a várnaiakhoz a reptérre, de a buszon rájöttünk, hogy nem érünk oda a gép indulása előtt, úgyhogy erről letettünk... így lett Margitsziget. Sétálgattunk, majd leültünk a partra. Szinte senki sem volt kint akkor éjel. Nem hiába, nagyon hideg volt. Sokat beszélgettünk, mert imádok vele beszélgetni, és vessetek meg, de imádom hallgatni, ahogy beszél, mert néhány hangból még hallani, hogy külföldi, és ezt imádom:) Beszélgettünk, beszélgettünk, megfagytunk... és kezdtünk ráébredni, mi történt előző este... és akkor kezdődött el igazán a máig tartó dilemma.
Egy idő után már úgy remegtünk a hideg miatt, hogy muszáj volt hazaindulni. 7 átbulizott este után akkor éjjel is hajnali 3kor értem haza. De megérte. Kevés ilyen fantasztikus ember van a világon, mint ő... és örülök, hogy ismerhetem:)