Hazafelé

Jöttem haza táncról, és pont lekéstem az átszállást. A busz pedig 16 percenként járt. Szal ott álltam, és minden vágyam az volt, hogy valaki véletlenül arra járjon kocsival és hazavigyen. Fáztam. Az éhségtől már diónyira zsugorodott a gyomrom. Az egész napi járkálástól és a tánctól dagadt volt a bokám, és fájt is. A buszra pedig még elvileg 10 percet kellett várnom. Megállt egy kocsi. Azt hittem eltévedt. De nem.
- Elvigyelek egy darabon? - kérdezte egy amúgy kedves külsejű kopasz pasi.
Ott volt. De velem egy ilyen csoda már történt. Nem várhatok túl sokat a sorstól.
- Nem, köszi, mindjárt itt a busz - mondtam egy széles mosoly kíséretében. Ő mosolygott, azt mondta, oké, és elhajtott. És, hogy ne legyek hazug, az ég a segítségemre sietett, egy percen belül jött egy busz... hogy honnan és miért, azt nem tudom, de egy megálló múlva az az egy ember is leszállt róla, aki amúgy ott volt. Egyedül voltam 10 megállón keresztül... Furcsa volt, de mégis olyan, mintha a Gondviselés megszánt volna.