Barátság

Vegyes érzések. Volt, ami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de volt, ami nagyon jó volt, és talán jobb, ha most az utóbbiról írok.
Szomti. Emilezünk, és nagyon jó. Nagyon jó, mert 4 év ide vagy oda, a barátságunk szinte semmit sem változott. És talán senki sem érti félre, ha azt mondom, hogy nagyon szeretem. Tény, hogy valamikor régen jártunk, sőt, ő volt az első, akivel csókolóztam, mégsem ilyen szempontból fontos nekem. Csak... csak olyan jó, hogy van. Mert meghallgat, ha kiöntöm a szívem, és én is nagyon szívesen hallgatom őt. És... kimondhatatlanul örülök a boldogságának.
Zoli. Tegnap és ma is taliztunk. Mióta jártunk, a húsvétokat leszámítva idén tavasszal találkoztunk először, pedig az már jó régen történt, és jó nagy baleset volt. Mindegy, ez egy másik történet. Nem igazán tudnám elmondani, milyen vele. Néha egyszerűen robbanásszerűen nő tőle az önbizalmam, mert azokkal az abnormálisan kék szemeivel rámnéz, és folyton bókol... ki ne hinne neki? Amúgy meg szétoltjuk egymást. A kedvenc témája a magasságom, stb. És tuti, hogy ezentúl neki mondom el utoljára, ha híztam:DD Mindenesetre jól éreztem magam vele, és remélem, a közeljövőben még találkozunk. Az a baj, hogy velük ez az egész olyan bizonytalan. Megígérte, hogy ír majd, de tuti el fogja felejteni.:P
Gergőke. Tündér. Nézzétek meg.
Zsombi. Vele nincs semmi, de... be kellett venni a sorba, ugye Zits?:P
Azt hiszem rátaláltam a régi önmagamra. A nagyon régire. Amikor még szinte csak fiúbarátaim voltak. Szép idők voltak azok. Lehet, hogy Titi majd nehezen tolerálja, de nem tehetek róla. Jól érzem magam velük, a múltamhoz tartoznak, s most szerencsére a jelenemhez is. Szeretem őket. És úgy érzem, sosem adtam még okot a bizalmatlanságra. Ígérem, ezután sem fogok.