Rájöttem, hogy mindenem megvan a boldogsághoz. Jó, apám nincs, de nézük a jó oldalát: kevesebb ember korlátoz. Az anyám csak annyira hülye, mint amennyire egy anyának kell(mert a nomális anya tuti nem az igazi anyád...ezt jól jegyezd meg!) Szép vagyok. Fogyási mánia ide vagy oda, az alakom se rossz. Nem vagyok szőke(ezt most fizikailag értem, mert azt nagy csapásként élném meg). Viszonylag jól tanulok. Vannak barátaim, sokan szeretnek. Tehetségem is van egy-két dologhoz, még ha nem is kiemelkedő. Kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek. Igazából nem tudom, mit kívánhatnék még. Boldognak kéne lennem;van egy normális életem. Normálisan fogok élni, meghalni. Csak.. nem az a típus vagyok, akiről majd Híradó vagy könyv szól. Ez van. Mindent nem lehet.