:)

Susa elvileg minnyá itt lesz....:)

Csütörtök este anyuval megnéztük az Egy gésa emlékiratait... Elég gyakran szorult úgy össze a mellkasom a film során, hogy szinte úgy éreztem, velem történik mindaz a szörnyűség, ami Csijoval történt... Viszont mielőtt kijelenteném, hogy jó film, nekem mindig kell egy kis idő. Mert minél tovább agyalok egy filmen, annál jobban megfogott ugyebár... namost ezt csüt késő este néztük (negyed egykor értünk haza, másnap suli, jajj), és még mindig azon jár az agyam. Ennyire talán még egy film se fogott meg. Na jó, biztos volt már hasonló, de egyszerűen nem tudok szabadulni tőle. A rabja lettem.