...salsa...

Rég volt ilyen jó. Kb 20 perce értem haza, ugyanis az órám után éppen a sarokig értem el, amikor Imre rám csörgött, hogy a másik csoportnál sok a fiú, ha van kedvem, ugorjak be. Hát hogyne... gondoltam. Pedog ma tánc előtt már azt fontolgattam, hogy abbahagyom. Mert nincs ami motiváljon. Titi már nem csinálja, én Jocóval nem szeretek táncolni, Robi külön téma, Imre ritkán jár be, mert fáj a karja, és nem igazán érzem, hogy fejlődnék... Erre ma Endre tartotta az órát. Ő iszonyatosan odafigyel az apró, mégis fontos részletekre. Nagyon élveztem vele az órát. Főleg a másodikat, mert lévén, hogy én már többet tanultam, mint a többiek, folyton velem táncolt... a több, mint egy órából kb negyven percet tuti. És nagyon jó volt. Poénkodott, jól vezetett, játszottunk vicceset, és egyáltalán, egy tanárral általában jó táncolni. Ő ráadásul azon kevés férfi tánctanárok közé tartozik, akiben semmi nőies sincs. Talán még azt is megkockáztatnám, hogy flörtölgettünk... bár az az igazság, hogy én világéletemben párkapcsolatban éltem, ritkán voltam éppen kettő között, így asszem nem is vagyok tisztában vele, mi az a flörtölés, úgy igazából. Segáz. De jólesett. Aztán anyuval megbeszéltük a kocsiban, hogy jópasi. Majd anyu kitett a buszmegállóban, és ment barátnőzni.

Szal, szépen magyarosan megaszondva, a mai táncitánci konklúziója, hogy nem hagyom abba, csak megpróbálok Endréhez járni. Merazjó.

Ja, és hugyi fotózta:P