Hmmm...blogtitkok és egyéb furcsaságok

Van olyan, hogy leírnék valamit, de tudom, hogy van olyan, aki olvassa a blogomat, és érintett a storyban, és nem akarom, hogy olvassa. Mi akkor a blog? Magamnak írom, vagy a mélyen tisztelt publikumnak? Költői kérdések ezek, vagy választ várok (költőiek - hopp, ez válasz volt:P)? Nem napló, mert nem írhatok le bármit. Van, ami sértő, van, ami megbotránkoztató, van, ami túl intim... hát akkor miért jó? Hogy kiírjam a frusztrációimat? Hogy levezessem a fölös energiáimat, szeretetemet, fölösleges gondolataimat? Vagy miért? Különben is, Gigi pölö tudja a címem, mégsem olvas, elvből. Azt mondja, úgy gondolja, hogy vagyunk olyan jó bartátnők, hogy amit itt leírok, azt neki is elmondom. Pedig ez nem erről szól. Néha csak a pillanatnyi hülyeségeimet írom le, amik nem olyanok, amiket az ember másnap elmesél. Mégis, minden egyes szavam, legyen az bármilyen felületes, rólam árulkodik, engem mesél el.
Asszem már nem tudom, kik tudják a címem - ismételten. Mint a népmese, terjed szájról-szájra (vagy valami ilyesmi). Ha épp lelkizősebb időszakom van, a blogom címe tulajdonképpen a lelkem kulcsa. S hogy ezt kinek adom meg? Mi alapján választom ki azokat, akik beleláthatnak ba fejembe? Nem tudom... pillanatnyi meggondolatlanság, asszem...