Már-már ez is régmúlt... nosztalgia

Nos ezek a képek pont nem életem legjobb csoportfoglalkozásáról készültek. Az ugyanis az első esti volt... pont az, amin szt Martin nem vett részt (meg ne tévesszen: szt=SZívTelen, és nem szent:))

Talán pont attól volt jó, hogy Martin nem volt ott... kissé öreges-felnőttesen hengzik, de olyan cinkos-félék voltunk mind a tizensokan, miközben arról beszéltünk, hogyan szivassuk meg a hűtlen Martinunkat. Jó volt nagyon... el sem akartak menni. Amíg én kint szidtam Martint, és majd' szétrobant a fejem a dühtől, addig ők lekapcsolták a villanyt, és szinte takarodóig bent beszélgettek... jó büdös is lett tőlük...:D
Hiányoznak nagyon. Tény, hogy szinte egyikükkel sem tartom azóta a kapcsolatot, de ha visszanézem a tábori képeket, hihetetlenül kellemes érzés jár át... Jó volt velük.
Most végiggondoltam... a csopimból egyesegyedül Botond az, akivel néha szót váltunk, de vele is csak értelmetlen hülyeségekről... Martint meg hagyjuk. De kárpótol értük P és Simi. Mert tündérbogarak, akkor is, ha nem az én csopimban voltak:) Meg szeresem Lakit is, akkor is, ha elsős:) És köszi neki a divattanácsadást:D