Vigyázat, érzelgős, ha vki nem bírja, ne olvassa!!!

Szal... Drágám, azt hiszem mondanom kell valamit. Igen... azt, hogy szeretlek. De ez most nem elég. Fogalmad sincs, hogy mennyire... ezt többek között tőled tudom (mármint h fogalmad sincs:)). Ne hidd, hogy nem szeretlek szívem minden dobbanásával, lelkem minden szegletével... hiszen számomra csak Te létezel. ... Nem tudom, hogyan mutassam ki ennél jobban. Nem tudom, hogy suttogjam ezt a füledbe több érzelemmel, nem tudom, hogyan öleljelek szorosabban... Ám ezzel szemben ott van az is, hogy félek kimutatni amit érzek... mert félek... nagyon félek, hogy elveszítelek... és ez a félelem pont azért van, mert végtelenül szeretlek. Szóval... nem tudom, mit mondhatnék még... nézz a szemembe, aztán pedig csukott szemmel ölelj át, és érezd, amit próbálok átadni közben... érezd, hogy mennyire szeretlek... szavak nélkül is.

Nem azért engedem, hogy az együttlétünk rovására játssz, mert nem akarok veled lenni, hanem mert azt szeretném, hogy jól érezd magad - és általában amíg szerinted épp nem akarok veled lenni, sokféle kenceficét tesze magamra, hogy szép és illatos legyek neked, és mindent lehalkítok, hogy biztosan meghalljam, ha csöngetsz, és nem kezdek bele semmi hosszabb dologba, hogyha jössz, rögtön csak a Tiéd lehessek... és általában mindeközben átkozom magam, amiért nem rángattalak haza magammal:), mert veled akarok lenni... Mit mondjak még? Kérdezz csak... talán majd akkor, miközben válaszolok, látod mennyire szeretlek...