Feltört a felszínre, pedig kezdtem azt hinni, hogy mindent eltemettem olyan mélyre, hogy senki sem láthatja. Ami tudom, hogy nem jó, mert nem jó elfojtani magamban a rosszat, mert belülről mérgez meg, de úgy éreztem, mosolyognom kell, és elég a szomorúságból, de még mindig nem éreztem, hogy szép lene az élet. Aztán... néha még talán magammal is elhitettem, hogy minden rendben... mert ugyebár "burokban szép az élet"... de aztán egy-egy pillantás, szó vagy akár csak gondolat... és biztosan tudtam, hogy nem, nem tűnt el, ott van a lelkemben, küzd, hogy a felszínre juthasson, és hogy megmutathassa magát, az Igazat a világnak, de nem hagytam. Rózsaszín cukormázat csöpögtettem rá, és ezt a mázat hitettem el mindenkivel. Ma viszont kitörtem... mindössze 5 betű miatt, amit tegnap láttam a számítógépében mappanévként. Egy ártatlan "zenei" mappa, bár csak porszívózajhoz hasonló dallamtalan tüccöt tartalmaz, amire
számíthattam is, mert az 5 betű viselőjétöl ennél többet nem lehet várni, mert *nem fejtem ki a véleményem-megint indulatos vagyok*... de nem...sajnos nem sikerült kiirtani a szívemből, minden percem megkeseríti, mert minden pillanatban ez jár a fejemben. Szabadítson már meg ettől valaki!! És... ebben a legnagyobb baj az, hogy amikor ezt megosztanám azzal, akivel úgy érzem, hogy meg kell osztanom, mintha zárt kapukon dörömbölnék (tom, h a modás nem így van, de én egyedi vagyok:P)... hallgat... tudom, néha nem a megfelelő stílust használom, nem a megfelelő szavakat mondom, és igazságtalan is vagyok... de bocsássatok meg... sajog a szívem... kissé nehezemre esik ennek az érzésnek az okozójával kíméletesnek lenni. Drágám... tudod...csak fogd a kezem... és hitesd el velem, hogy szeretsz, és hogy bízhatok benned... de úgy, hogy őszintén el tudjam hinni... a rózsák gyönyörűek voltak... és nyugi, nem kell gyakran ilyet csinálnod... csak idő kell és Te. De most 100%-ig. Ezt elszúrtad. Eddig hagytam szabadságot, visszaéltél vele, most nem hagyok. A nyakadon lógok... mindig mellettem kell lenned... mert még nem hiszem el, hogy hű vagy. Hitesd el velem.
Feltört a felszínre, pedig kezdtem azt hinni, hogy mindent eltemettem olyan mélyre, hogy senki sem láthatja. Ami tudom, hogy nem jó, mert nem jó elfojtani magamban a rosszat, mert belülről mérgez meg, de úgy éreztem, mosolyognom kell, és elég a szomorúságból, de még mindig nem éreztem, hogy szép lene az élet. Aztán... néha még talán magammal is elhitettem, hogy minden rendben... mert ugyebár "burokban szép az élet"... de aztán egy-egy pillantás, szó vagy akár csak gondolat... és biztosan tudtam, hogy nem, nem tűnt el, ott van a lelkemben, küzd, hogy a felszínre juthasson, és hogy megmutathassa magát, az Igazat a világnak, de nem hagytam. Rózsaszín cukormázat csöpögtettem rá, és ezt a mázat hitettem el mindenkivel. Ma viszont kitörtem... mindössze 5 betű miatt, amit tegnap láttam a számítógépében mappanévként. Egy ártatlan "zenei" mappa, bár csak porszívózajhoz hasonló dallamtalan tüccöt tartalmaz, amire 
számíthattam is, mert az 5 betű viselőjétöl ennél többet nem lehet várni, mert *nem fejtem ki a véleményem-megint indulatos vagyok*... de nem...sajnos nem sikerült kiirtani a szívemből, minden percem megkeseríti, mert minden pillanatban ez jár a fejemben. Szabadítson már meg ettől valaki!! És... ebben a legnagyobb baj az, hogy amikor ezt megosztanám azzal, akivel úgy érzem, hogy meg kell osztanom, mintha zárt kapukon dörömbölnék (tom, h a modás nem így van, de én egyedi vagyok:P)... hallgat... tudom, néha nem a megfelelő stílust használom, nem a megfelelő szavakat mondom, és igazságtalan is vagyok... de bocsássatok meg... sajog a szívem... kissé nehezemre esik ennek az érzésnek az okozójával kíméletesnek lenni. Drágám... tudod...csak fogd a kezem... és hitesd el velem, hogy szeretsz, és hogy bízhatok benned... de úgy, hogy őszintén el tudjam hinni... a rózsák gyönyörűek voltak... és nyugi, nem kell gyakran ilyet csinálnod... csak idő kell és Te. De most 100%-ig. Ezt elszúrtad. Eddig hagytam szabadságot, visszaéltél vele, most nem hagyok. A nyakadon lógok... mindig mellettem kell lenned... mert még nem hiszem el, hogy hű vagy. Hitesd el velem.
1 comment :
okka.. már átneveztem
Megjegyzés küldése