Talán új barátok...

Este elmentünk Jambe. Úgy volt, ahogy gondoltam, nem volt kedvem elmenni, és végül nagyon jól éreztem magam. Imréék idejöttek értünk 11 után nem sokkal, és mentünk. Gina tök csini volt, fehér nadrág, olyan magassarkú, amiben én nem tudnék menni, és egy fekete csipkés felső. És derékig ér a haja. Számomra nem egy nagy élmény mellette táncolni... elég destruktív hatással van az önbizalmamra:) Salsázik, latin táncol, hastáncol, balettozik, színházban táncol, énekel...és nagyon szép, és ezzel mindenben túltesz rajtam. Talán ezért utáltam eleinte. Tánciztunk 2 órát, az elején tök jó zenék voltak, retro este volt, főleg funkyval, de azért voltak salsazenék is, és Titi is táncolt, pedig ő nem szeret, és nagyon aranyos volt, és eltekintve néhány apróbb hülyeségtől, tényleg fantasztikusan éreztem magam. Aztán fél kettő felé úgy döntöttünk, hogy szar a zene, és kimentünk. Út közben eldöntötték, hogy biliárdozunk. Én még soha nem is próbáltam...:) A Contactba mentünk, és jól összebénáztam ám:DD De... végülis... most próbáltam először, és néha még egy-egy golyót is meglöktem, sőt még a lyukba is beletaláltam... és egyetlen nőtársam szokását átvéve, természetesen belőttem a fehéret:D Mert Ginának is sikerült, asszem többször is, és egyszer még Titinek is. Imréről meg persze kiderült, hogy ezt sem amatőr szinten űti... szal lol volt. de a legjobb az volt, hogy amíg a fiúk játszottak, addig mi Ginával elkezdtünk beszélgetni. eleinte nyögvenyelősen ment, de aztán már egyre kevésbé akartam játszani - hiszen amiatt mindig megszakadt a beszélgetés. És... azt hiszem mindkettőnkre rátört az őszinteségi roham. Én is elmondtam neki olyat, amit nem szoktam hirdetni, és ő is mondott olyat, amit az ember nem oszt meg mindenkivel. És egy óriási kellemes csalódás volt ez a lány. Hihetetlenül aranyos. És az eddigi "salsa-bácsi" is egészen közel került a szívemhez... ez a furcsa pár az életem része lett. Már nincs mit tenni:)

Az egyik témánk tegnap Kukival... na az egy érdekes dolog. Én ugyebár már a táborban kiakadtam a ribanc viselkedésén. Mert nem ölelgetünk szorosan naponta soksok fiút, akiket mellesleg csupán egy-két napja ismerünk. Eleve nem ölelgetünk soksok fiút. Mert az ölelés ennél többről szól. Az ölelés azt jelenti, hogy "szeretlek", és nincs az az ember, ai ennyi mindenkit tudna szeretni igazán. Ha meg nem szereti őket annyira nagyon, akkor az van, amit én utálok ebben a világban: hogy az emberi érintés, az ölelés elértéktelenedett. Régen, ha valaki megölelt egy másik ember, akkor ők ketten néhány napig különlegesnek érezték magukat... mert tudták, hogy a másik nagyon szereti őket. De most már mi felejthetetlen egy ölelésben? Az, hogy én vagyok egy napi 200 megölelt közül? Miért jók azok az ölelések, amikre az ember 2 perc múlva már nem emlékszik? Miért sekélyesednek el az emberek annyira, hogy már ennek sincs értéke? De... tegnap olvastam valamit, sőt, már többször is, amin viszont hihetetlenül nagyon megrökönyödtem. "smároltunk, persze csak barátilag". Hát ember, mit adsz annak, ait szeretsz, ha az ölelés, a csók már baráti dolog? Le kell feküdni valakivel, hogy jelezzük, hogy tetszik? Vagy az is csak baráti szex lesz? Mitől lesz különleges egy kapcsolat? Mitől lesz különleges, hogy megérintitek egymást, hogyha mindenkit megérintetek? Ezzel az elsekélyesedéssel kiölitek a világból azt a maradék szépet, ami van... egy megszokott mozdulat, ahogy már annyi barátot öleltél és csókoltál... az az érintés nem fog szikrázni. Attól nem lesz forró a levegő, és attól nem akad el a lélegzeted. Nem azért tartom helytelennek, mert prűd vagyok, vagy nagyon konzervatív, bár gondoljatok, aminek akartok, hanem azért, mert ezek az érintkezési formák nem arról szólnak, amit ti műveltek. Így nem csoda, hogy a tábor ribancabbik része nem vette észre, hogy együtt vagyunk Tititvel... ők már nem is feltételezik, hogy egy ölelés vagy egy csók mögött még igazi érzelmek lehetnek. De egy meglepetéssel kell szolgálnom: igen, drágáim, bármilyen hihetetlen, néhány maradi ember még érez valamit, ha megcsókol egy fiút/lányt.