...vagyok. Ön - és közveszélyes. Be kéne zárni. Bárcsak estem volna itt le az erkélyről... (tudom, hogy nem így van a kép, de nekem így tetszik:P)ra katasztrófa volt. Dögöljön meg az összes tanár. Ilyet még sose csináltam... de amikor nem hagyott érvényesülni a tanár, és nem fogadta el, hogy ifgazam volt - márpedig kivételesen télleg nekem volt igazam - felálltam, és táskástul kimentem. A folyosón pedig dumáltam egy jót salsa-Imrével. Majd visszamentem az órára abból a megfontolásból, hogy ha ő gonosz, akkor én is, és most jól bomlasztom az óráját. De visszaértem, és láttam, hogy azon már nem sok bomlasztanivaló van:D Aztán végül bent maradtam, Imre elvitte az időmet:P Jó volt, tökjó videókat mutatott, állat zenét hallgattunk, szal...jól éreztem magam. De aztán jött társadalomismeret, amiről végül szerencsére nem lógtam el, Titi viszont igen. Szabi szokásától eltérően hozta a naplót, és elkezdett névsorolvasni. Amikor kinyitotta, már akkor írtam Titinek, hogy jöjjön be. Nem jött... Szabi olvasta a nevét, én pedig mondtam, hogy mindjárt befut... mert én ezt hittem. Ő egy kicsit furcsán nézett, de lapozott egyet. Aztán felhívtam Titit, hogy hol a fenében van, mire közölte, hogy jóvan, akkor se megy be. Szal írok neki, felhívom, tartom a hátam, hogy ne legyen igazolatlanja, amit nehezen tud majd otthon kimagyarázni, de ő még arra sem képes, hogy pár méterrel odébbvonszolja magát. Ezentúl kétszer is meggondolom, hogy fedezzem-e. Aztán hazajöttem, és kiderült, hogy nem tudok olyan sütit csinálni, amilyet szerttem volna, másra meg időm nem volt, úgyhogy kitaláltam, hogy csinálok pudingot. Ok, kész is volt, épp elő akartam venni a poharakat... feltérdeltem a pultra, ahogy mindig és előrángattam a család régi 6 darabos fagyispohárkészletét... megvan, mióta az eszemet tudom. És leejtettem hármat. Kettőt még elkaptam a levegőben, de egy menthetetlenül összetört. Eközben persze még a lábamat is bevágtam a pultba. Ezután tapostam kicsit a szilánkokon. De nyugi, még nincs vége a napnak. Még bármit összetörhetek, tönkretehetek. Legalább törtem volna össze magam... akkor sajnálna annyira anyu, hogy nem haragudna nagyon a pohár miatt... de csak piros és dagadt a térdem alatt. Elegem van. senkit és semmit nem akarok, csak csendben begubózni egy sarokba.
...vagyok. Ön - és közveszélyes. Be kéne zárni. Bárcsak estem volna itt le az erkélyről... (tudom, hogy nem így van a kép, de nekem így tetszik:P)ra katasztrófa volt. Dögöljön meg az összes tanár. Ilyet még sose csináltam... de amikor nem hagyott érvényesülni a tanár, és nem fogadta el, hogy ifgazam volt - márpedig kivételesen télleg nekem volt igazam - felálltam, és táskástul kimentem. A folyosón pedig dumáltam egy jót salsa-Imrével. Majd visszamentem az órára abból a megfontolásból, hogy ha ő gonosz, akkor én is, és most jól bomlasztom az óráját. De visszaértem, és láttam, hogy azon már nem sok bomlasztanivaló van:D Aztán végül bent maradtam, Imre elvitte az időmet:P Jó volt, tökjó videókat mutatott, állat zenét hallgattunk, szal...jól éreztem magam. De aztán jött társadalomismeret, amiről végül szerencsére nem lógtam el, Titi viszont igen. Szabi szokásától eltérően hozta a naplót, és elkezdett névsorolvasni. Amikor kinyitotta, már akkor írtam Titinek, hogy jöjjön be. Nem jött... Szabi olvasta a nevét, én pedig mondtam, hogy mindjárt befut... mert én ezt hittem. Ő egy kicsit furcsán nézett, de lapozott egyet. Aztán felhívtam Titit, hogy hol a fenében van, mire közölte, hogy jóvan, akkor se megy be. Szal írok neki, felhívom, tartom a hátam, hogy ne legyen igazolatlanja, amit nehezen tud majd otthon kimagyarázni, de ő még arra sem képes, hogy pár méterrel odébbvonszolja magát. Ezentúl kétszer is meggondolom, hogy fedezzem-e. Aztán hazajöttem, és kiderült, hogy nem tudok olyan sütit csinálni, amilyet szerttem volna, másra meg időm nem volt, úgyhogy kitaláltam, hogy csinálok pudingot. Ok, kész is volt, épp elő akartam venni a poharakat... feltérdeltem a pultra, ahogy mindig és előrángattam a család régi 6 darabos fagyispohárkészletét... megvan, mióta az eszemet tudom. És leejtettem hármat. Kettőt még elkaptam a levegőben, de egy menthetetlenül összetört. Eközben persze még a lábamat is bevágtam a pultba. Ezután tapostam kicsit a szilánkokon. De nyugi, még nincs vége a napnak. Még bármit összetörhetek, tönkretehetek. Legalább törtem volna össze magam... akkor sajnálna annyira anyu, hogy nem haragudna nagyon a pohár miatt... de csak piros és dagadt a térdem alatt. Elegem van. senkit és semmit nem akarok, csak csendben begubózni egy sarokba. 
2 comment :
nemigaz, mert engem akarsz ... tudom ám, ne is próbáld tagadni .. mert TQM és TDS ... mindennél jobban, Kicsi
Kiscsillag! Remélem nem törted össze magad a nap hátralevő részében. Ami az órát illeti, harcolj minden erőddel az igazadért (mert tudom ám, hogy igazad volt)!
És ilyenkor tényleg jobb bújni, sarokba vagy ölelésbe... lényeg a csendes kis gubó :) ahol megvárhatod, hogy vége legyen a napnak. :)
Megjegyzés küldése