Kedves

Egyszer Zoli azt mondta egy veszekedésünk során, hogy "már nem vagy kedves, anyu is így érzi.". Ez a vád szerintem sajnos igaz volt, és azóta rengeteg időmet ölöm abba, hogy kedves legyek lehetőleg minden körülményben, bár tudom, nem mindig sikerül. Talán ez az oka, hogy néha talán már túl engedékeny és elnéző vagyok a szeretteimmel... persze, még most is van, hogy rám jön az 5 perc (és órákig tart), és olyankor hisztizem, és megsértődöm, nyomós indok nélkül... de azt hiszem, mégis sokkal elnézőbb vagyok máas barátnőknél, és ez számomra természetes. Ha játszani akar, hadd játsszon. Ha otthon kell segítenie, és előre láthatólag éjfél előtt nem ér ide - pedig már órák óta kettesben lehetnénk - ... hát Istenem, mi van akkor? Legalább mindenre van időm, megágyazok neki is, mert biztos fáradt lesz, és előkészítek mindent egy finom forró fürdőhöz. Mert kedves akarok lenni vele, mert azt szeretném, ha jól érezné magát - úgy egyáltalán és persze velem is. Mert... Ő a fontos, és neki úgy jó, ha én kedves vagyok. De... érdemes kipróbálni, meglepően jó érzés kedvesnek lenni. Mindenkinek ajánlom.