Bárcsak még nyár lenne

Azt se tudom hol kezdjem. Jó rég nem írtam. Egyáltalán nem voltam gépnél, pedig volt, hogy itt voltam tőle pár méterre a nappaliban... de képtelen voltam feltápászkodni a kanapéról:) A blogspotom meg megint önállósította magát, és spanyolra váltott, ami most naggyon idegesít. Holnap prueba, pénteken emelt szintű próbaérettségi. A hátam közepére se kívánom a spanyolt. Hogy a biokémiáról ne is beszéljünk. De lelkesen készítem a puskát.

Desperado zenét hallgatok (köszi Susa, borítóstul:)), naggyon jó. Kicsit kezd zavarni, hogy fáj a torkom és folyik az orrom, de lelkileg már felkészültem arra, hogy visszakapom a betegséget. Mi egy ilyen jó pár vagyunk Titivel. Még a betegséget is megosztjuk egymással:P Most volt az első olyan éjszakánk, amit iskola követett, mégis együtt töltöttük. És... még a suli és a korai kelés se tűnik olyan szörnyűnek, ha magam mellé nézve Őt látom. Emlékszem, éjjel többször felébredtem arra, hogy fent van, de arra már nem emlékszem, mi volt a baj... és bár nem aludtunk sokat, fantasztikus volt. Utána a suli kevésbé, de hát nem lehet minden jó.

Annyimindent írnék, és most mégsem jönnek a szavak. Úgyhogy nem is kínozlak titeket. Majd ha lesz valami a fejemben, írok:)