Réka&Zsófi

Azt hiszem, sejtem, mit érezhettek 3,5 éve a színjátszóstársaink. Betolakodtunk, mi hárman, kicsi elsősök, az álomszínjátszóba, pedig senki sem kérte. Nagyon rossz volt. Emberszámba se vettek. Ha beszéltünk, nem hallották. Februárig.
Szeptemberben a "castingon" pont 8an voltunk, nem tudtunk senkit kidobni. A mi álomszínjátszónkba is betolakodtak, bár az azért talán nem volt annyira álom. De az lett. Jöttek ketten, a kicsi elsősök, és meg se hallottuk, ha beszéltek. Februárig.
Most pedig igazi álomszínjátszóról van szó. Rékával, Zsófival, Barbival... és bár későn csatlakozott, Gáborral, aki a csapat lelke lett. És szeretem őket. És nem akarok menni. Sehova se, nemhogy el a suliból. Velük akarok még lenni.
Írhatnék erről még sokat, de felesleges szócséplés lenne. Aki érti, az ebből is érti.