Egy hónapja már kezdődött a búcsú... mensajeros de la amistad...

Miután kissé másnaposan átvettük az emlékfüzetet és a kitűzőt a helyi Cervantesben, Tüdő és Viktor is befutott:P Elmentünk egy kis kávézóba, mer még volt sok idő... aztán elmentünk a színházba. Volt egy darab... pfff... fél órát aludtam miután kb fél órát néztem belőle... kritikán aluli volt, és kb másfél órás... a közönség egy emberként várta a végét. Aztán volt Y a qué jugamos? c. darab, salamancaiak előadásában - ez volt asszem az első (és utsó) darab, ami közben nem néztem az órámra. Majd volt még egy darab - ezt átaludtam. Állítólag szar volt. :P Aztán jött az ajándékátadás, először a Gondnok konferált, majd Silvia:)Eeeekkora volt az ajcsi:) Kaptunk kicsi táskát, meg nagyobb táskát, amiben szerencsénktől függően egy-két póló volt...én kettőt kaptam: Bulgária és Teatro feliratút...szívem csücske mindkettő:)

Aztán... mire kimentünk, a zászlókockát kidobták... szal kikukáztuk, és letéptük és elloptuk az egyik oldalát:) És utána sooookat pózoltunk a zászlóval:P

Aztán volt svédasztalos ebéd... aztán meg "táncház"... meg sztriptíz, meg háháhá bácsi táncolt... hmmm... élmény volt.

És a Gondnokkal is fotózkodtunk, persze. Ezt nem lehetett kihagyni.

A nap hőse pénteken Viktor volt. Konsti is akart velünk jönni, amikor a színházas partiról kijöttünk, aztán mi csak annyit láttunk, hogy előrement Viktorhoz, valamit beszéltek, majd Konsti mindenkitől elköszönt, és visszafordult. Egy darabig kérdezgettük Viktort, mivel érte ezt el, de csak később mondta meg... Konstinak bejött egy lány, és megkérdezte Viktort, hogy szerinte van-e esélye... mire Viktor persze azt mondta, hogy miért ne lenne... és ekkor Konsti, a hódító, visszament csajozni :DD

Rákaptam a táncitánci gépre. (Ezek azok a ruhák, amiket említettem... amikről ők jutnak eszembe... na jó. nem mindannyian :))

A játékterem után még néhányan elmentünk az El Corazónba...és vége lett a napnak. Pedig kivételesen szép nap volt.