Még igazabb :)

Most még igazabbnak érzem, amit szombat este mondtam magamról... néha kicsit félek, hogy betegség lesz ebből... a tükörben tényleg dagadtnak látom magam, és tényleg dagadtnak érzem magam, akkor is, ha tudom, hogy nem vagyok az. 47-48 kg még barátok között sem sok :) De így érzem. Mindezek után megnézegettem a szófiai képeket... és azt látom, hogy a nyakam mint a zsiráfé... hosszú és vékony. Az inaim, a csontjaim jó részét bárki láthatja, ha épp nem viselek kabátot. És tudom, hogy ez nem normális, de most sem vagyok képes enni. Bűnnek érzem. Nem tehetek róla. Amúgy sem érzem most jól magam a bőrömben az érettséginek hála, ha most még ennék is, nem tudnék tükörbe nézni. És előre is bocsánat, ha ez egyszer betegséggé fajul. Igyekszem enni, de néha nem megy. Bármennyire is imádok enni, imádom az ízeket, undorodom az evéstől( csak délelőtt nem annyira). De nyugi, még nincs gond. Eszem. És néha még gyönyört is lelek benne. Igyekszem egészséges mardni. Ígérem.
Úgy akarok kinézni, mint Zsófi. Nézzétek, milyen szép. Kerek az arca. Nem állnak ki a csontjai... olyan finom puhának és selymesnek tűnik ettől a bőre, hogy kedvem lenne hozzábújni:) És hiába tudom és látom, hogy ez a szép, amilyen ő, hogy gyönyörű nőies, kerek, ahol kell, én mégis képtelen vagyok elviselni, ha akár egy grammot is hízom. Azt hiszem... vmi mentális problémám van...