Bársony

Életemben először lovagoltam igazi, szép, nagy, magas, fekete lovon, az ő neve volt Bársony. Csodaszép, 11 éves, jóltáplát:), békés, és amint a zabla a szájába kerül, a nyelvét kint felejti, egészen, amíg ki nem vesszük a szájából...:DDD Óriási élmény volt. Sikerült felszállnom egyedül (anyuéknak nem!), és addig nem is volt baj, amíg el nem indult...:) de elindult...szörnyű volt, azt hittem, rögtön leesem... de megdicsért a csaj, hogy milyen szépen ülöm meg, szal jó volt... amikor már megszoktam, nagyon jól éreztem magam fent, le se akartam szállni... gyakorlatoztam, meg ügettünk kicsit...és most ülni sem tudok:D

Nem ér, hogy mindenki bulizik, meg utazik, meg jól érzi magát, én meg itthon poshadok a szobában! Hívjon már valaki valahova!Úgy mennék... úgy táncolnék önfeledten...úgy lennék kicsit részeg, hogy megszabaduljak már ettől a lélekszabdaló érzéstől... azt hittem, megszabadulok ettől a tőrtől a mellkasomban... de nem, egyre csak forog és forog a szívemben... azon gondolkodtam, hogy nem fog valami kiszáradni a fejemben, ha ennyit sírok? űMert ennyit még sosem sírtam, és kezdek aggódni, hogy esetleg megaszalom a csini kis arcomat... na mindegy. Szakítson ki ebből valaki! Egyedül mégsem mehetek partizni!Valaki segítsen... kedvesem... érintsd meg a lelkem! Szólj hozzám! Légy az enyém... akkor nem is kell a színes forgatag, nem akarok táncolni, se inni, se semmit, csak hozzád bújni...szeress!