Nosztalgia

Most, hogy Viktor képe előkerült, egy kicsit eszembe jutott sokminden. Az a buli, amikor csak hárman voltunk, Susa, Kuki meg én... és tuti bulis képeket csináltunk, csak sajnos néhány képen látszott, hogy a kezemben bontatlan a pezsgő...:) Meg a másnapi szerenád, amit Viktor és Áron adott... meg a négyes az ágyon (senki ne gondoljon rosszra, ami amúgy nem is rossz:))... meg olyan sok Viktoros dolog! Fú...milyen szerencse, hogy anno észbe kaptam, és nem lett köztünk semmi. Jó döntés volt, de azért nagyon hiányzik. Tényleg.

Aztán...Villányból visszafelé Eddát hallgattunk. Beugrott az egész moszkvai hét egy pillanat alatt. És amikor megnéztem Susa teatros képeit, csak rosszabb lett. Nem elég, hogy az egész elmúlt, egy kicsit el is vették tőlem... atyaúristen... hirtelen fel sem tudnám sorolni, mennyi minden fut át az agyamon a másodperc töredéke alatt... s minden emlék édes, bár keserű az utóízük... minden olyan távoli...

Hiányzik Grabó. Azt hiszem, most írtam le itt először a nevét. Írhattam volna álnevet, mert sok van neki, de nem. Ő hiányzik, és felvállalom. Tudom, sosem voltam vele olyan jóban, mint Susa, de akkor is... visszanéztem a tavaly nyári videót... nélküle nagyon más lesz. Az a baj, hogy én már nem egyszer próbáltam újrakezdeni ezt a "barátságot", de süket fülekre talált minden próbálkozásom. Tavaly októberben elmeséltem neki, hogy összejöttünk Titivel. Ő kifejtette, mennyire nem szimpatikus neki, és tulajdonképpen akkor beszéltünk utoljára...

Túl sok embert szerettem nagyon, és túl sokat vesztettem már el közülük... elég. Többé már nem engedek közel senkit a morzsányira szaggatott szívemhez.