Könyvek

Ma volt a könyvátvevés. Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz belépni az ajtón, és látni Őt. Eddig is sokat láttam, hiszen a tegnap délutánt is Vele töltöttem, de ez más. Meddig kell még sírnom? Meddig? Mikor tudom már elengedni? Mikor tudok úgy ránézni végre, hogy nem lábad könnybe a szemem?... vagy mikor mondja azt, hogy "jajj, kicsim, kezdjük újra!"?Kicsit megint kifakadtam. Nem akartam, de beszélgettünk. "Mari és Peti". Pasiznom kéne, ismerkedni, barátokat szerezni...stb. De én nem tudok nem szívből lenni egy fiúval...és világéletemben az volt a legnagyobb bánatom, hogy nagyon nehezen ismerkedem, s még nehezebben barátkozom. El akarom engedni, de nem megy. Képtelen vagyok rá. Névnapom van... én csak egyetlen dolgot kértem Istentől... mert mostanában néha beszélek hozzá...de tudom, nem fogja megadni.